Kiállítás Triznyai Jenőné Éva néni emlékére
2020. szeptember 25-én Triznyai Jenőné Évi néni emlékére szervezetek emlékkiállítást a Művelődési Ház előcsarnokában. Az általa létrehozott és óriási lelkesedéssel működtetett Művészeti Szakkör idén lett volna ötven esztendős. A jubileumi eseményen felavatták és megkoszorúzták a tiszteletére elhelyezett emléktáblát is.
A rendezvényt egykori volt tanítványi és tisztelői - Liszkai Ágnes Bogdánffy-Szőke Anett, Kovács Emese és Liszkai Anikó - a Művelődési Ház munkatársainak közreműködésével közösen szervezték. Kezdetben ugyan lassan csordogáltak a fotók és az elmúlt évtizedek szakkörein készült alkotások, végül azonban olyan sok gyűlt össze, hogy nagy részüket csak kivetítőn tudták a közönség elé tárni. A bemutatott fényképek, plakátok és alkotások által megelevenedtek az egykori rajztáborok és a színházi előadások is.
A tárlat helyszínének megválasztása persze nem volt esetleges. Bár Éva néni élete nagy részét az általános iskolában töltötte mint földrajz-rajz szakos tanár, az általa vezetett szakkörök a mégis a Művelődési Házban teljesedtek ki. Itt kerültek bemutatásra az általa dramatizált előadások - nem ritkán több száz fős nézőközönség előtt.
Bizonyos, hogy az Éva néni által elvetett magok tanítványok százaiban, ezreiben szöktek szárba az évek során. Igazgatója, kollégája és barátja, Kozmer Imre szerint azért, mert ő maga volt a megtestesült pedagógus.
Az eseményen generációk sora képviseltette magát, ahol leleplezték és megkoszorúzták az intézmény falán elhelyezett emléktáblát is,
A tiszteletére rendezett emlékkiállítás egy hétig tekinthető meg a Művelődési Ház nyitvatartási idejében.
Éva nénivel 17 évvel ezelőtt készült egy interjú is, ami a Gádorosi Híradó 2003 áprilisi számának 6. oldalán jelent meg. A jubileumi kiállítás alkalmából ennek alapján emlékezünk a kiváló pedagógusra.
Triznyai Jenőné - vagy ahogyan szakkörösei és volt tanítványai hívták: Éva néni - általános iskolai tanulmányaimat Orosházán, a 3-as számú Általános Iskolában végezte. Mindenben részt vett, amiben lehetett - a sportkörben már egészen kicsi korom óta aktívan szerepelt. Talaj- és szertornázott, ezen kívül elsőtől nyolcadik osztályos koráig balettiskolába is járt. Ezt követően a szentesi Közgazdasági Technikumban folytatta tanulmányaimat, ahol szintén nem szakadt meg a kapcsolata a sporttal: kézilabdázott, a csapat kapusa volt. Mivel ez nem tetszett neki, elkezdett járni a Horváth Mihály Gimnáziumba is, ahol volt egy testnevelés szakosztály (tornaklub), s önálló versenyzőként járt oda. Ez idő alatt tovább nőtt az irodalom iránti szeretete is, hiszen az ottani tanár az irodalomnak minden csínját-bínját megtanította velük. A rajzzal már kisgyermekkorában kapcsolatba került, mivel édesanyja minden este úgy mesélt nekik, hogy rajzolt is hozzá. A képzőművészeti iránti vonzódás szinte családi hagyomány náluk. Éva néni keresztfia például szobrász, a lánya pedig a Tömörkényben végzett.
Amikor a technikumot elvégezte, egy hónapig dolgozott irodán, de inkább a tanári pálya iránt vonzódott, így rajz-földrajz szakra jelentkezett. Elmondása szerint a földrajzot szintén az édesanyjának köszönhette, aki - szerteágazó érdeklődési körének hála - sok útleírást olvasott, amit aztán csak úgy érdekességként elmesélt. Miután Szegeden elvégeztem a tanárképző főiskolát, ebben a városban kezdett el tanítani, de ide várták vissza.
Pedagógusként már az első éveben elindította a rajz szakkört. A gyerekekkel együtt ő is festett és rajzolt, kiállításokon szerepeltek. Közben bekerült Orosházára, a Művelődési Központba, ahol felnőttekkel kellett dolgoznia. Mivel a kisebbik lánya mindig az Ózt hallgatta, eszébe jutott, hogy el kellene játszani. Mint mondta: "fülébe csengett a gyerekek hangja". Ezt követően hozták össze az első előadást, ami 1983-84-ben volt, vagyis - ahogyan ő fogalmazott "ez az őrület a gyerekek körül akkor kezdődött," Ez egyben a nagy táborozások korszaka is volt. Erre készültek egész évben, gyűjtötték a pénzt és megragadtak minden alkalmat.
"Dolgoztunk, szerepeltünk, játszóházat csináltunk, farsangra álarcot stb. Valahogy a gyerekeknek régen több idejük volt. Ma aki tanulni akar, az le van terhelve, aki nem akar tanulni, az nem akar semmit. Kevés az olyan gyerek, aki akar valamit. Régen volt olyan diák, aki nem is tudott rajzolni, de rajongott a művészetért. Segített a díszletezésben. Föl tudta az ember piszkálni a fantáziáját. Akkor csodálattal néztek a szakkörösökre. Most valahogy nem látják olyan nagy értéknek. Nem látják, hogy mennyi munka van mögötte, mit dolgoznak, nem csak a szakkörösök, hanem pl. a kézilabdások is. Ha valamiből eredményt akarunk elérni, azért meg kell küzdeni."
Éva néni tantárgyaiban nem az volt a lényeg, hogy művészeket neveljen, hanem az, hogy meglássa az ember a szépet és el tudja mondani, mi tetszik abban a képben és miért, vagy mi az, ami nem tetszik. Úgy vélte, hogy meg lehet érteni minden alkotást, de csak akkor, ha kinyitja a szemét és rácsodálkozik, hiszen - amint azt a helyi lapba írt egyik cikkében is írta még 1994-ben - "a művészet iránti fogékonyság ott nyugszik mindenki lelkében, s tündöklővé válik, ha hagyjuk kibontakozni. Oly sok örömet okoz minden szépség megteremtése, a mi munkákban érzéseink megjelenítése."
S ugyanez a lényeg a "színházasdiban" is: "Egy célért küzdünk. Annyi mindent meglát a gyerek, de csak összefogva tudjuk a színházat játszani. Mese nincs, a színfalak elkészítésétől kezdve a ruhák tervezéséig, a zenei betétek szerkesztésén keresztül. A jegyeket közösen kell eladnunk, a plakátokat kiraknunk. Ez egy közösség feladata. Így kovácsol bennünket össze, és aztán év végén jön a tábor. Ezt csak nagy lelkesedéssel lehet csinálni. Minden ember van lent, de föl kell kapaszkodni. Sokszor elfáradunk, de vissza kell emlékezni a régiekre. S ha találkozok velük, akkor az nekem mindig jó."
(Forrás: KISSNÉ NAGY Mónika: Bemutatjuk... (Triznyai Jenőné.) = Gádorosi Híradó, 2003/4. szám 6. oldal)
Triznyai Jenőné tanárnő példaértékű munkásságáért 2002-ben (a Falunapon) megkapta a "Gádorosért" kitüntető címet is.
További cikkek az eseménnyel kapcsolatban:
- BOGDÁNFFY-SZŐKE Anett: Éva néninek, szeretettel. = Oroscafé, 2020. február 01.
= https://oroscafe.hu/2020/02/01/gadoros-pedagogus-tanar-nekrolog-oroshazi-hirek-oroshaza
- Élete példa értékű a faluban. = Békés Megyei Hírlap, 2002. október 8. 10. oldal
- PERNYÉS Edit: A szeretet szigora - Triznyai Jenőné Éva nénire emlékeztek. Oroscafé, 2020. szeptember 27. = https://oroscafe.hu/2020/09/27/gadoros-triznyai-jenone-muveszeti-szakkor-kiallitas-otven-eves-jubielum-emlektabla-oroshaza-oroshazi-hirek - A cikk kivonata nyomatásban is megjelent: Gádorosi Híradó, 2020/10. szám 12-15. oldal
A fent említett interjú forrása:
- KISSNÉ NAGY Mónika: Bemutatjuk... (Triznyai Jenőné.) = Gádorosi Híradó, 2003/4. szám 6. oldal
Éva néni idézett cikke a Gádorosi Híradóban:
- TRIZNYAI Jenőné: Képzőművészeti Szakkör a gádorosi Némann Valéria Általános Iskolában. = Gádorosi Híradó, 1994/4. szám 3. oldal