Április 11. A Magyar Költészet Napja - Eltanácsolta-e Horger Antal József Attilát az egyetemről?

A Magyar Költészet Napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Az idei ünnep azonban a költő születésnapja mellett egy másik érdekességet is tartogat. Idén április 14-én pontosan 75 éve annak, hogy 1946. április 14-én elhunyt Horger Antal nyelvészprofesszor, aki állítólag eltanácsolta József Attilát a szegedi egyetemről. De vajon tényleg így történt? Cikkünkben az ünnep és az évforduló kapcsán erre a kérdésre keressük a választ. 

Az első Költészet Napját hazánkban 1956 júniusában tartották, a nyári ünnepi könyvhéten, s csak 1964-ben kapcsolták össze József Attila születésnapjával. Mintának a Szovjetunió szolgált, ahol 1955-től kezdve tartottak ilyen ünnepet. Hazánkban a Magyar Írók Szövetsége javaslatára a Magyar Szocialista Munkáspárt Agitációs és Propaganda Osztálya 1963-ban döntött az ünnepnap április 11-re időzítéséról. Egyike azon kevés számú ünnepnek, amely a Kádár-korszakban született, s a rendszerváltás után is folytatódott. A Költészet Napját Magyarországon kívül a szomszédos országok magyarlakta területein is megünnepelik. 

A jeles alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, író-olvasó találkozókkal és szavalóversenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. Egyes vendéglátóhelyeken ezen a napon verssel is lehet fizetni a kávéért, de az sem ritka, hogy az ünnepi programok keretében diákok vagy ma élő szerzők tolmácsolják a klasszikus és a kortárs szerzők költeményeit. (Az ünnep nem azonos a költészet világnapjával, amit 1999. november 18-a óta világszerte március 21-én ünnepelnek.) 

A COVID-19 járvány miatt kialakult pandémiás helyzet miatt azonban az ünnep - a tavalyi évhez hasonlóan - ezúttal is az online térben zajlik.

Az idei Magyar Költészet Napja József Attila születésnapja mellett egy másik érdekességet is tartogat. A költő 2021. április 11-én lenne 116 éves, s három nappal később, 2021. április 14-én pontosan 75 éve annak, 1946. április 14-én, Budapesten elhunyt Horger Antal (szül. Lugos, 1872. május 28.) nyelvészprofesszor, egyetemi tanár, Horger Antal a köztudatban azzal vált ismertté, hogy állítólag ő volt, aki eltanácsolta József Attilát a szegedi egyetemről. E konfliktust örökítette meg a költő a Születésnapomra című versében és 1937-ben írt önéletrajzában, a Curriculum vitae-ben:

1925. március 25-én a Szeged című lapban jelent meg József Attila Tiszta szívvel című verse, amiről a Nyugat első nemzedékének vezető kritikusa, Ignotus Arany János Vojtina-leveleire utaló költészettani cikksorozatában, a Neovojtinában 1926-ban a kővetkezőképpen írt: "Van egy húsz vagy hány éves kis magyar költő: József Attila. Ennek szeretem, lelkemben dédelgetem, dünnyögöm és mormolgatom egy versét. (...) Gyönyörűszép - s ez a vers nem lett, nem lehetett volna meg, ha előtte nincs népdal és expresszió, verses vers és szóval mondható vers. Íme, a verses vers visszatértét nem is kell kivárni, mert mire megjósoltam, már el is következett." Hatvany Lajos is kedves, méltató szavakkal emlékezett meg a műről, s Babits Mihály is ezt, illetve a Megfáradt ember című versét válogatta be az 1932-es Új Anthológiába.

Bírálói Szegeden azonban a vers alapján ekkor még erkölcstelennek és nihilistának tartották a fiatal költő szemléletét. Nem ismerték fel, hogy a versben megjelenő költői magatartásforma és ezen belül a szubverzív alkotói attitűd - noha kétségkívül életrajzi ihletettségű - nem feltétlen azonosítandó a szerző saját erkölcsi értékítéletével.

A Szegedi Új Nemzedék című lap 1925. március 29-ei, vasárnapi számában megjelent kritikák sem voltak túl kedvezőek. Így történhetett, hogy 1925. március 30-án, hétfőn reggel Horger Antal, amikor megpillantotta József Attilát az egyetem Dugonics téri épületében, magához hívatta. s két tanú jelenlétében - anélkül, hogy a bölcsészeti kar bármely más professzorával ezt előtte megtárgyalta volna az ügyet - hirtelen és jogtalanul közölte a fiatal költővel a bölcsészeti kar álláspontjaként feltüntetett magánvéleményét. Fehér Ede, a költő egykori hallgatótársa emlékei szerint a következőket:

Mindazonáltal egyetlen levéltári vagy irodalomtörténeti kutatás sem erősíti meg azt, hogy ezt követően bármilyen fegyelmi tárgyalás vagy intézkedés lett volna. Ha figyelembe vesszük, hogy Horger Antal annak a fiatal kollégájának is mondott ilyet, akit későbbi tanársegédnek hívott maga mellé, nagy valószínűséggel a fenyegetést nem gondolta igazán komolyan. Nem véletlen, hogy az irodalomtörténészek úgy gondolják, hogy a költő az eset után még folytathatta volna egyetemi tanulmányait, hisz a professzor a memoár szerint is csak annyit mondott, hogy "ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni." 

Az a közhiedelem tehát, hogy Horger Antal kirúgta az egyetemről a fiatal József Attilát, a valóságban nem több, mint irodalmi mítosz és nincs összhangban a tényekkel. Szinte bizonyos, hogy nem e szavak hatására ment el a fiatal költő a szegedi egyetemről. Azt persze nem tudni, hogy Horger véleménye egybeesett-e a dékáni tanács általa vélt álláspontjával  Meglehet, hogy valamilyen személyes ellenszenv is volt az eset mögött. Mindenesetre a "döntést", mely szerint nem kaphat tanári diplomát,  az érzékeny lelkületű József Attila életre szóló sérelemként élte meg, amiért évekkel később elégtételt is vett Születésnapomra című versének alábbi híres részletében:

Horger Antal (teljes nevén: Horger Antal Albert) nyelvész 1927-től 1928-ig volt a szegedi Ferenc József Tudományegyetem (későbbi nevén: József Attila Tudományegyetem) Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karának dékánja (rektori tisztséget sohasem töltött be). József Attila ekkor már nem volt a szegedi egyetem hallgatója. Az "egyetem fura ura" kifejezés az 1937-es versben is egyértelműen tudatos alkotói stilizáció - az ironikus, kissé gúnyos és hetyke felhang ki is érződik a költeményből.

Horger professzorról tudható, hogy konzervatív, vallási szempontból inkább közömbös, pozitivista tudós volt, aki német alaposságával és szorgalmával jelentős műveket alkotott a magyar nyelvtudományban. Családi élete nem volt boldog: későn, 1921-ben nősült, felesége nem akart vele leköltözni Szegedre, amin gyakran összevesztek. Kapcsolatuk elhidegült, ami egyszer odáig fajult, hogy egy dulakodás alkalmával felesége pisztollyal rálőtt és megsebesítette a karját. Nem sokkal a József Attilával való megismerkedése előtt el is vált. A magányos ember hirtelen indulatú volt és gyakran fortyant föl, de hamar le is higgadt. József Attila viszont nem ismerte a professzor habitusát, s nemcsak az téveszthette meg, hogy Horger a Kar nevében látszott nyilatkozni, hanem feltehetően az átlagosnál nagyobb költői önérzet is megszólalt benne. Emberi méltóságában és költői öntudatában mélyen sértve az eset után még néhány hónapig Szegeden maradt, de lassan megérlelődött benne a gondolat, hogy Bécsbe megy.

Bár a Tiszta szívvel megjelenése következtében kialakult "Horger-ügy" miatt a tanári pálya elérhetetlennek látszott József Attila számára, vitathatatlanul ő lett a 20. század egyik legnagyobb magyar költője. Horger Antal viszont a költő halála után professzorként sem épp a legkedvezőbb módon maradt meg az utókor emlékezetében. Talán méltatlanul, hisz nyelvészeti munkásságának legismertebb és talán legfontosabb eredménye a róla elnevezett hangtörvény (Horger-törvény), amit ma kétnyíltszótagos tendenciaként tanítanak az egyetemen a magyar szakosoknak. Horger az ómagyar kori jövevényszavaknál figyelte meg azt a jelenséget, mely szerint három- vagy többszótagú szavakban - ahol az első és a második szótag nyílt magánhangzóra végződik - a középső, rövid magánhangzó hajlamos kiesni. Mivel a magyar nyelvben a hangsúly az első szótagra esik, így ez a második magánhangzó értelemszerűen hangsúlytalan.

A professzor egyik nyelvészeti tananyaggá vált példája az először 1366-ban adatolt málna szó, amely az átadó szláv nyelvekben malina volt, s máig is az. A malina megfelel az összes ismérvnek: három szótagból áll, az első kettő nyílt, a második magánhangzója rövid. Másik ismert példája a szintén szláv palica, amelyből 1452-ben pálca lett, de ugyanennek e törvénynek köszönhetők például az azután~aztán, halovány~halvány alakváltozatok is. E tendencia hatására alakultak ki a hangzóhiányos tövek (pl.: terem - *teremett - termett, gödör - *gödöröt - gödröt), de akaratlanul Horger Antalra emlékezünk akkor is, amikor vállat rándítunk: "Asszem.", hiszen ez a beszélt nyelvi alak is hangkieséssel jött létre a pongyola ejtésű "asziszem"-ből.

Horger a történeti hangtanon kívül a nyelvjárás-kutatásban is úttörőnek számít, s a nyelvtörténet területén is több jelentős alapművet hozott létre. Különösen a székely és a csángó nyelvjárások érdekelték, utóbbi nem csak nyelvészeti, hanem kulturális szempontból is. A szoros értelemben vett nyelvjárás-vizsgálatok mellett, Horger Antal a csángó nép eredetével is foglalkozott és csángó népmese-gyűjteményt is adott ki. Legfontosabb munkája A magyar nyelvjárások című műve, melyet 1934-ben publikált, valamint első nyelvföldrajzi munkája, A keleti székelység nyelvjárási térképe, amellyel hagyományt teremtett a tudományágban.

<-- Vissza az előző oldalra