160 évvel ezelőtt született Justh Zsigmond író

160 évvel ezelőtt, 1863. február 16-án született Justh Zsigmond író, drámaíró, kultúraszervező, saját parasztszínházának igazgatója. Az évforduló kapcsán cikkünkben az ő életére és munkásságára emlékezünk.

JUSTH ZSIGMOND
(1863. február 16., Pusztaszenttornya - 1894. október 9., Cannes)

Sokan, sok mindent leírtak már Justh Zsigmondról. Szerencsére mára már igen jelentős az a szakirodalom-lista, mely a 160 éve született írót és kultúraszervezőt mutatja be, s akit egyaránt magáénak érez mind Gádoros, mind pedig Orosháza. A kedves Olvasó bizonyára emlékszik arra, hogy a Justh-emlékév (1993-1994) kapcsán kiváló cikkek láttak napvilágot az íróról a Gádorosi Híradó hasábjain is. Akkoriban irodalomtörténészek, helyismereti kutatók és mások nem kis szerepet vállaltak abban, hogy az író munkássága, kulturális tevékenysége ne vesszen a feledés homályába, 

A Justh-hagyományok gádorosi megteremtése érdekében Pongó Bertalan és Szabó Ferenc múzeumigazgató már a múlt század közepén rengeteg időt és energiát fektetett abba, hogy az Elek László tanár úr (1950-es évek elején) Orosházán megkezdett kutatómunkáját helyi szinten életre hívja. A Gádorosi Híradó 2022. júniusi, júliusi, augusztusi és szeptemberi, valamint az elektronikusan lapozható Könyvtári Hírlevél májusi, júniusi és szeptemberi számaiban erről mi is bővebben szóltunk. (Ezen túlmenően az érdeklődők a Gádorosi Füzetek 1. kötetében részletesen olvashatnak a témáról, továbbá a Helytörténeti Gyűjteményben is őrzünk kapcsolódó anyagokat.)              

Justh Zsigmond 1863. február 16-án született Pusztaszenttornyán. Hamar kitűnt kortársai közül sokoldalú érdeklődésével, később pedig az írói pályát választotta hivatásául. Tanulmányait Budapesten kezdte, majd külföldi városokban Kielben, Zürichben, illetve Párizsban folytatta. Annak ellenére, hogy életében (s talán még később sem) tartozott a mainstream irodalmi kánonba, művei és szövegei ettől még nem kevésbé értékesek, amit igazából csak halála után kezdett el értékelni az utókor. Számos műve azonban csak halála után jelent meg, posztumusz kiadásban.) Kultúraszervező tevékenységével viszont már életében ismertté vált. Pusztaszenttornyai birtokán ugyanis parasztszínházat szervezett, s azt vallotta, hogy a kultúra javaiból - rang és származástól függetlenül - mindenkinek részesülnie kell. Olyan, parasztokból, közemberekből álló színtársulatot hozott létre, melyet a közösség ténylegesen a magáénak érezhetett, s aminek csodájára járt a Justh által gyakran meghívott külföldi művésztársaság is. Ebben a színházban a magyar népszínművek mellett klasszikus drámákat, Shakespeare- és Molière-darabokat is láthatott a színház közönsége az 1890-es években. A művek betanítást szintén Justh Zsigmond végezte. (Az első előadás 1892-ben, az utolsó 1894. augusztus 25-én volt.)

Az író felé a szentetornyai, orosházi és gádorosi nép is mindig bizalommal fordulhatott. Noha sajnos nagyon fiatalon (mindössze 31 évesen) hunyt el, hatása így is jelentős volt. Nem véletlen, hogy Szentetornyán, Gádoroson és Nagyszénáson utca őrzi a nevét, ahogyan a Szentes-Orosháza vasútvonal Justh-majori megállóhelye is. Gádoroson 1963-ban a helyi Kultúrház is felvette a nevét, 1999 óta pedig szintén az ő nevét viseli az orosházi Városi Könyvtár is, A névadás egy fontos eseményhez, az intézmény 50-ik évfordulójához kötődött. (Orosházán a mai napig az Országos Könyvtári Napok programsorozatához tartozik például, hogy Gádoroson Justh Zsigmond sírját, illetve az író emlékszobáját csoportosan egy kerékpártúra keretében meglátogatják és nyughelyét a temetőben megkoszorúzzák. Ezen felül minden évben megrendezésre kerül a Justh Zsigmond Szavalóverseny, melyhez hasonlót egy időben rendszeresen Gádoroson is szerveztek.)

Justh Zsigmond tüdőbaja - mely ellen hol Olaszországban, hol Indiában, hol a francia Riviérán keresett gyógyulást - igen fiatalon elszólította az élők sorából. 1894. október 9-én hunyt el Cannes-ban, Szentetornyán temették el, majd halálának 100. évfordulóján hamvait közös összefogással feltárták és a lepusztult majorból átszállították a gádorosi temetőbe. Itt helyezték ismét örök nyugalomra, ahol obeliszk is őrzi az emlékét.

1963. február 16-án - születésének centenáriumi évében - nagyszabású ünnepséggel emlékeztek meg róla Gádoroson is. (Az eseményt a Justh Zsigmond Ünnepi Előkészítő Bizottság és a Gádorosi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága szervezte.) Ezen a napon megkoszorúzták a Justh család síremléket, valamint a gádorosi Művelődési Otthon ünnepélyesen felvette a nevét,  Czombos Mihály, az utolsó élő parasztszínész és táncos leplezte le az író mellszobrát, Nyári József tanító alkotását, ami a mai napig látható a Művelődési Ház előcsarnokának falán. Ezt követően megnyitották az Justh-emlékkiállítást, később pedig irodalmi est és színházi előadás zárta a programot.

A Justh-hagyományok későbbi ápolásához kapcsolódott településünkön a helyi lap, a Gádorosi Híradó létrejötte is. A folyóirat 1993 végén került kiadásra, először két próbaszámmal novemberben és decemberben, majd 1994 januárjától kezdődően már csaknem minden hónapban megjelent. (Bár a legeslegelső lapszám valójában már 1962 júliusában napvilágot látott.) 

Összességében nem lehet elégszer hangsúlyozni annak a szellemi hagyatéknak a fontosságát, amit Justh Zsigmond az utókorra hagyott. Példaértékű munkássága, a kultúra iránti elhivatottsága születésének 160. évfordulóján (de ezen túlmenően is) Békés József születésének centenáriumi évében az újabb nemzedékeknek is útmutatásul szolgálhat. Életműve jól példázza, hogy a kultúra és a művészet nem feltétlenül csak egy szűk közeg vagy társadalmi réteg kiváltsága lehet, hanem bárki számára elérhető közkincs, melynek ápolása, őrzése, gyarapítása és elérhetővé tétele mindannyiunk közös felelőssége és érdeke.                     

A cikkben látható képek:

• 1. kép: A fiatal Justh Zsigmond egy Orosházán készült fényképe
• 2. kép: A Justh-majori kastély
• 3. kép: Justh Zsigmond parasztszínháza
• 4. kép: Justh Zsigmond halála évében
• 5. kép: Az 1963. február 16-i Justh Zsigmond Ünnepi Események plakátja

Írásunkat a Nagyközségi Könyvtárban jelenleg fellelhető Justh-művek listájával, valamint a róla szóló kölcsönözhető szakirodalomból készített könyvajánlóval is kiegészítettük:

EZT AJÁNLJUK KÖNYVTÁRUNKBÓL:

Justh Zsigmond szépirodalmi művei a Nagyközségi Könyvtárban
(2023. 02. 16-i állapot)

JUSTH ZSIGMOND: Justh Zsigmond naplója. (Sajtó alá rend., bev. tanulmányokkal és jegyz. ellátta: Halász Gábor.) Athenaeum Kiadás. Bp. 1940. - KÖLCSÖNÖZHETŐ

JUSTH ZSIGMOND: Justh Zsigmond naplója és levelei. (Vál., sajtó alá rend, jegyz. és az Utószót írta: Kozocsa Sándor). Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp. 1977.) - KÖLCSÖNÖZHETŐ

JUSTH ZSIGMOND: Fuimus. (Regény). Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest 1957. - KÖLCSÖNÖZHETŐ

JUSTH ZSIGMOND: A kiválás genezise (A pénz legendája; Gányó Julcsa; Fuimus). Szépirodalmi. Bp. 1969. - KÖLCSÖNÖZHETŐ

Kölcsönözhető tanulmányok, összefoglalók az íróról a Nagyközségi Könyvtárban
(2023. 02. 16-i állapot)

PONGÓ BERTALAN (írta és szerkesztette): Justh Zsigmond nyomában. In. GÁDOROSI FÜZETEK 1. (Sorozatszerkesztők: Bárány Ferenc és Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2000. - KÖLCSÖNÖZHETŐ 

KOSZORÚS OSZKÁR: Orosháziak és környékbeliek Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái című művében. Orosháza. 1985. 36-38. - KÖLCSÖNÖZHETŐ

KOSZORÚS OSZKÁR: Arcképek Gádoros múltjából. In. GÁDOROSI FÜZETEK 6. (Sorozatszerkesztők: dr. Bárány Ferenc és Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2005. 27-30. - KÖLCSÖNÖZHETŐ

KOSZORÚS OSZKÁR: Orosháza jelesei a XIX. század végéig I. Orosháza Város Önkormányzata. Orosháza. 1994. 181-182. - KÖLCSÖNÖZHETŐ 

KOVÁCS ISTVÁN: Justh Zsigmond munkássága. Szerzői kiadás. Orosháza. 1963. - KÖLCSÖNÖZHETŐ

ELEK LÁSZLÓ: Justh Zsigmond. Békés Megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya. Gyula. 1964. - KÖLCSÖNÖZHETŐ

ELEK LÁSZLÓ: Meditációk Justh Zsigmondról az emberről és az íróról. (A Hónap Könyvei sorozat 13. része ; Sorozatszerkesztő: Fülöp Béla.) Helios Kiadó. Orosháza. 1997. - KÖLCSÖNÖZHETŐ

ELEK LÁSZLÓ: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A XIX. század derekától az 1880-as évekig). Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága. Békéscsaba. 1988. 215., 277., 280., 321. (utalások szintjén) - KÖLCSÖNÖZHETŐ

NAGY GYULA (szerk.): Orosháza története. Orosháza Város Tanácsa. Orosháza. 1965. 834-836. - KÖLCSÖNÖZHETŐ

SZERB ANTAL: Magyar irodalomtörténet. Magvető. Bp. 1982. 470. - KÖLCSÖNÖZHETŐ

HONT FERENC (szerk. és a bev. írta): Magyar színháztörténet. Gondolat. Bp. 1962. 177. 

Kapcsolódó oldalak és felhasznált internetes források:

• Justh Zsigmond (1863-1894). = BékésWiki. (= https://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Justh_Zsigmond_(1863%E2%80%931894)
• KOSZORÚS Oszkár: Arcképvázlat Justh Zsigmondról. = Tiszatáj, 2007/7. szám 9-13. (= https://epa.oszk.hu/00700/00713/00191/pdf/tiszataj_EPA00713_2007_07_009-013.pdf)
• VETÉSINÉ PETRÁNYI Erzsébet: Justh Zsigmond élete. = https://blog.justhvk.hu/blog/justh-zsigmond-1863-februar-16-pusztaszenttornya-1894-oktober-9-cannes
• Justh Zsigmond (1863-1894). = https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/justh.htm
• Justh Zsigmond naplója. (Bp. 1940, = MTD (A Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma. (= https://mtda.hu/books/justh_zsigmond_naploja.pdf)
• PONGÓ Bertalan: Justh Zsigmond nyomában. In. GÁDOROSI FÜZETEK 1. (Írta és szerk. Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2000. = https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Gadoros/pages/Gadorosi_fuzetek_1/000_konyveszeti_adatok.htm

A gádorosi Művelődési Ház emeletén található Justh Zsigmond Emlékszobáról készült képek az intézményi fotóknál a Képgaléria menüpont alatt vagy közvetlenül IDE KATTINTVA tekinthetők meg. 

<-- Vissza az előző oldalra