15 éve hunyt el Kiss Imre és Pongó Bertalan

15 évvel ezelőtt, 2007. május 28-án hunyt el Kiss Imre népművelő, a Kultúrház legendás igazgatója. Néhány nappal később, 2007. június 2-án Pongó Bertalan tanító, helytörténész is távozott az élők sorából. Összeállításunkkal településünk e két neves és meghatározó személyiségére emlékezünk.

KISS IMRE

Kiss Imre Nagymágocson született 1932. február 13-án. Édesapja Kiss János, édesanyja Bánfi Julianna. Testvérei közül János volt a legidősebb, aki eredményes mezőgazdász lett. Őt követte László, aki a nagymágocsi Állami Gazdaság királysági kertjében kertészként dolgozott harminc évig. Harmadikként Imre látta meg a napvilágot, aki szintén tartalmas életpályát futott be, de mint "kultúros" szakember szerzett nagy elismerést. (A három fiú után született Julianna nevű leányuk.) A család 1940-es években elköltözött Nagymágocsról, s 1943-ban a Justh-majorral szemben lévő területre telepedtek le.

Kiss Imre már kisgyermekként rálátással volt az akkori világ minden csodájára, rezdülésére. Általános iskolába Tatársáncon, Szentetornyán, illetve a Keller-iskolába járt, majd Orosházán elvégezte a mezőgazdasági technikum állattenyésztési tagozatát. Tanárai már ekkor felfigyeltek mások iránti segítőkészségére, önzetlenségére. Elküldték Budapestre a Petőfi Katonai Tisztképző Akadémiára. A Magyar Néphadsereg hadnagyaként azonban nem sokáig tevékenykedett, s az 1956-os forradalmi események előtt végleg leszerelt. Ezt követően hazajött Gádorosra és a Tanácsnál lett mezőgazdasági felügyelő, majd a Szentes Járás Mezőgazdasági Osztályának főelőadójaként dolgozott. Munka mellett is tovább tanult, folyamatosan képezte magát. Ennek köszönhetően Hódmezővásárhelyen felsőfokú állattenyésztő technikusi oklevelet, majd ugyanott élelmiszeripari állattenyésztési üzemmérnöki diplomát szerzett.

1959-ben házasságot kötött Farkas Erzsébettel. Két leánygyermekük született: Gabriella és Erzsébet.

Az 1960-as évek közepén a közművelődési intézmények élére országszerte függetlenített igazgatókat kellett kinevezni. Nem volt kérdéses, hogy Gádoroson kire esik a választás, így 1965-től 1970-ig Kiss Imre lett a Művelődési Ház ügyvezetője. 1970-ben a helyi termelőszövetkezetbe került telepvezetőnek, majd kinevezték a főagronómusnak. 1975-ben lett újra a Művelődési Ház igazgatója. Felkérése megnyugvással töltötte el a falu lakosságát, hiszen olyan ember került az intézmény élére, aki hozzáértése mellett gyermekkorától kezdve kötődött a falusi, paraszti élethez, s közművelődési munkája is elválaszthatatlanul kapcsolódott a falusi élet mindennapos tennivalóihoz. Munkáját nagy-nagy odafigyeléssel, szakmai hozzáértéssel nyugdíjba vonulásáig mindenki nagy megelégedésére végezte.

A fiatalok szabadidejének hasznos eltöltése mindig és mindenütt fontos volt számára. Aktívan szervezte a gádorosi ifjúság szórakozását, művelődését és gyakran hívta meg a kor népszerű pop és rock együtteseit, valamint segítőivel csoportokat, szakköröket szervezett (pl. népdal szakkör, népi tánc, fúvós zenekar, zongoraoktatás, citera és furulya csoport, énekkar). Nem feledkezett meg azonban az idősebb korosztályról sem. Neves művészek fordultak meg akkoriban Gádoroson és adtak műsort a nagyközönségnek. A hatalmas Kultúrház ajtajára sokszor ki lehetett tenni a "Teltház" feliratú táblát, A megrendezett előadások színvonala egyöntetűen magas volt.

Kiss Imre igazgató összesen öt alkalommal vett részt Nyári Egyetemen, ebből 3 alkalommal Zalaegerszegen néprajz szakon, és 2-szer Szegeden népművelés szakon, egy alkalommal (1985-ben) pedig részt vett Székesfehérváron volt az országos gyűjtő és néprajzi kétnapos tanácskozáson. 1987-ben a Magyar Népművelők Egyesülete VI. Vándorgyűlésén is jelen volt Tatabányán. Mindamellett a jövőbe is tekintett, s lehetőségekhez képest gondoskodni próbált az intézmény a megfelelő szakember-utánpótlásáról is. Munkatársnak hívták az Országos Rendező Irodához, de benne a szülőhelyhez való kötődés erősebbnek bizonyult.

Érdeklődése nagyon széleskörű volt. A kertészet, a dísznövények szaporítása a hobbijává vált. Kitanulta a méhészet fortélyait is (kisebb méhészetet alakított ki), s a családot is ránevelte az egészséges méz fogyasztására. A fotózás szintén a hobbija volt. Nyugdíjba vonulása után is igyekezett követni a technika fejlődését, s elvégzett egy videofilm-készítő tanfolyamot.

1960-as években Pongó Bertalannal együtt tudatosan gyűjtötték a néprajzi, történeti tárgyakat, dokumentumokat és egyéb helyi értékeket. (Ebbe a munkába az iskolásokat is bevonták.) Alapos és lelkiismeretes írásbeli, majd audiovizuális dokumentációinak hála, a gádorosi helytörténeti gyűjtőmozgalom példás volt ezekben az években. Mivel a régi Művelődési Otthonban (ma: Tót asszony-féle Közösségi Ház) nem volt elég hely, Pongó Bertalan tanár úr lakásának padlásán lettek ezek a néprajzi tárgyak, anyagok elhelyezve. Amikor az új Kultúrházat 1966 novemberében hivatalosan is felavatták, a helyi Tanács gumis kocsijával, két fordulóval szállították át és zárták biztonságos helyre ezeket az anyagokat. A gyűjtemény akkoriban olyan egyedi és rendkívüli volt, amivel még az orosházi múzeum sem rendelkezett. 

Kiss Imre kutató- és gyűjtőmunkája, kultúrapártoló tevékenysége nyugdíjba vonulásával sem zárult le. Értékmegőrző szándékának, szorgalmas gyűjtésének és tudatos kutatómunkájának egyik nagy eredménye többek között, hogy rendelkezünk egyáltalán dokumentált, lejegyzett ismeretekkel például az 1950-es évek előtti Gádoros népi életéről, szokásairól.

A Művelődési Ház igazgatójaként szintén nagyon sokat tett a gádorosi kultúráért. Nem véletlen, hogy kimagasló munkáját számos kitüntetéssel jutalmazták. 1978-ban a népművelés terén kifejtett munkájáért tüntették ki, 1979-ben, 1981-ben és 1982-ben a Néprajzi Nyári Egyetemen való részvételéért díszdiplomát kapott, 1980-ban Gádoros Nagyközség Tanácsa a közösségi tevékenységét ismerte el, 1981-ben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Országos Elnökségének elismerését vehette át, 1982-ben elnyerte a KISZ zászlóbontás pályázat III. díját. 1983-ban a közművelődésben végzett kiváló munkájáért kapott kitüntetést. 

1996-ban a gádorosi Millecentenáriumi Ünnepi Műsor eredményes szervezéséért kapott elismerést, majd 2000. szeptember 30-án megkapta a "Gádorosért" kitüntető díjat is. 

Kiss Imre 2007. május 28-án, 75 éves korában távozott az élők sorából.

A Kiss Imre-hagyatékról

Kiss Imre népművelő hagyatéka 2020 nyarán került a gádorosi Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár - ezen belül a Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely - Helytörténeti Gyűjteményébe az örökösök (Verasztóné Kiss Gabriella és Balogh Sándorné Kiss Erzsébet) jóvoltából. A felbecsülhetetlen értékű fotók, videók, diafilmek, kéz- és gépiratok, intézményi papírok, visszaemlékezések és egyéb dokumentumok előkerülése azért is jelentős, mert halála után az általa gyűjtött anyag sokáig lappangott. Bár a kutatók tudtak a létezéséről, nem volt ismert, hogy ténylegesen hol lelhető fel. Egészen 2020 tavaszáig, amikor kiderült, hogy a hagyaték nagy része visszakerült az örökösök birtokába, s viszonylag jó állapotban maradt meg. Külön köszönet illeti az örökösöket azért, hogy édesapjuk hagyatékát megőrizték, nem adták ki a kezükből, s hogy Gádoros Nagyközség Önkormányzatának, s a Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár számára felajánlották. A Kiss Imre-hagyaték 2020. szeptember 7-e óta a Települési Értéktár részét is képezi. Feldolgozása, gondozása és őrzése így kétszeresen is szabályozott, intézményi keretek között történik. 

A hagyatéki anyag egy részét ma már állandó kiállítás mutatja be. A 2022. április 14-én átadott Kiss Imre Emlékszoba bárki számára ingyenesen megtekinthető az intézmény nyitvatartási idejében. A Kiss Imre-hagyaték muzeálisnak tekinthető érték, e mellett a kulturális közvagyon és a Települési Értéktár része, Tekintettel arra, hogy megtisztelő feladatunk, védeni-gondozni a ránk bízott hagyatékot, sem a dokumentumok, sem a hagyatéki anyag többi része az intézményből nem kölcsönözhető és nem kivihető. A Józsa-könyvgyűjteményhez és a Pongó-hagyatékhoz hasonlóan azonban könyvtárosi felügyelet mellett lehetőség van az anyag áttekintésére, tanulmányozására, s - amennyiben azt az adott dokumentum vagy tárgy fizikai állapota lehetővé teszi - a fényképezésre, szkennelésre, fénymásolásra, illetve az eddigi digitalizált anyagok másolására is.

Kiss Imre főbb publikációi

Önálló kiadványok:

• KISS IMRE (írta és szerk.): 5 éves a gádorosi táncegyüttes - 1980. Justh Zsigmond Művelődési Ház. Gádoros. 1980.
• KISS IMRE (írta és szerk.): 10 éves a gádorosi táncegyüttes - 1985. Justh Zsigmond Művelődési Ház. Gádoros. 1985.
• KISS IMRE (írta és szerk.): Gádorosi Jubileumi Katalógus - 1990. (15 éves a gádorosi néptánc és zenei csoport.) Justh Zsigmond Művelődési Ház. Gádoros. 1990.

Társszerzővel írt könyv:

• KISS IMRE - OLÁH JÁNOS: Fejezetek Gádoros történetéből. Községi Helytörténeti Bizottság. Gádoros. 1984.

Gádorosi Füzetekben megjelent tanulmány:

• KISS IMRE: Hétköznapok és ünnepek Gádoroson. In. Gádorosi Füzetek 4. Adatok Gádoros történetéhez 1901-1945. (szerk.: Bárány Ferenc - Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2003. 119-130.

Gádorosi Híradóban megjelent cikkek:

• KISS IMRE: Tánckultúránk és hagyományápolás (1. rész) = Gádorosi Híradó, 1994/2. szám 3. oldal
• KISS IMRE: Tánckultúránk és hagyományápolás (2. rész) = Gádorosi Híradó, 1994/3. szám 3. oldal
• KISS IMRE: Tánckultúránk és hagyományápolás (3. rész) = Gádorosi Híradó, 1994/4. szám 3. oldal
• KISS IMRE: Műsoros est (Rövid beszámoló a Justh Zsigmond Művelődési Ház és Emlékbizottság 1994. március 2-án tartott műsoros estjéről és fellépőiről) = Gádorosi Híradó, 1994/4. szám 2. oldal
• KISS IMRE: 100 éves a mozi (1. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/2. szám 2. oldal
• KISS IMRE: 100 éves a mozi (Némafilm - 2. rész)= Gádorosi Híradó, 1996/3. szám 2. oldal
• KISS IMRE: 100 éves a mozi (Némafilm - 3. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/5. szám 3. oldal
• KISS IMRE: 100 éves a mozi (Némafilm - 4. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/6. szám 3. oldal
• KISS IMRE: 100 éves a mozi (Színes film, Korzó mozi - 5. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/7. szám 3. oldal
• KISS IMRE: 100 éves a mozi (Kultúrcentrum - 6. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/7. szám 3. oldal
• KISS IMRE: 100 éves a mozi (7. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/9. szám 2. oldal
• KISS IMRE: 100 éves a mozi (8. rész) = Gádorosi Híradó, 1996/10. szám 2-3. oldal
• KISS IMRE: Paraszti életünk hagyományos ünnepei és szokásai (1. rész). = Gádorosi Híradó, 1997/2. szám 2. oldal

Egyéb cikkek:

KISS IMRE: Új könyvtár Gádoroson. = Békés Megyei Népújság,1986. március. 24. szám. 4. oldal

Felhasznált források:

• BALOGH SÁNDORNÉ KISS ERZSÉBET és VERASZTÓNÉ KISS GABRIELLA közlései (Feketéné Makó Anita szíves közreműködésével)
• MUHEL GÁBOR: A gádorosi községi Könyvtár története. In. GÁDOROSI FÜZETEK 14. (szerk. Muhel Gábor.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2020. 81-82.
• MUHEL GÁBOR: A Művelődési Ház története. In. GÁDOROSI FÜZETEK 15. (szerk. Muhel Gábor.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2021. 107-112.
• TÓTH FERENC: Kiss Imre emlékének. In. GÁDOROSI FÜZETEK 8. Adalékok Gádoros történetéhez. (szerk. Bárány Ferenc - G. Vass István.) Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2007. 19-21.

PONGÓ BERTALAN ÉS PONGÓ BERTALANNÉ BALOGH MÁRIA

A Pongó-házaspár több évtizedes munkássága aligha ismeretlen a gádorosi lakosok előtt, ám ha mégis, akkor a Gádorosi Füzetek köteteiből tájékozódhatnak róla az érdeklődők.

Pongó Bertalan 1927. december 26-án született Aszódon Pongó József és Gönczi Erzsébet gyermekeként. 1951-ben került Gádorosra tanítónak. Két évvel később, 1953-ban ismerkedett meg Balogh Máriával, aki 1927. november 4-én született Szegeden Balogh Mihály és Ribárszki Mária leányaként. 1954. június 28-án kötöttek házasságot. Mindketten fiatalok voltak, tele ötletekkel, tervekkel és tenni akarással. Hatalmas lendülettel dolgoztak együtt - a pedagógusi munka mellett szakköröket tartottak, kiállításokat rendeztek, részt vettek a helyi kulturális élet szervezésében, még a helyi régészeti föltárásokban is szerepet vállaltak. A községtörténeti gyűjtőmunka központi személyiségei voltak, olyannyira, hogy ki lehet jelenteni: úttörő munkájuk nélkül aligha létezne ma a településen hely- és művelődéstörténeti kutatás. Egy ideig minden ment a maga rendjén, ám később a szervezetük már nem bírta a nagy terhelést. Ekkor - részben orvosi javaslatra - hegyvidékre költöztek. Így történt, hogy 1955-ben Upponyba vezérelte őket a sors, ahol szerencsére mindketten kaptak tanítói állást és szolgálati lakást. Szerettek Upponyban élni, dolgozni, szervezkedni, de 1961-ben mégis visszatértek Gádorosra.

Pongó Bertalan 1951-től 1955-ig, illetve 1961-től 1971-ig dolgozott pedagógusként Gádoroson, míg felesége, Balogh Mária 1953-tól 1955-ig, illetve 1961-től 1983-ig volt tanítónő. Elhivatottságukat mutatja, hogy nyugdíjba vonulásuk után sem hagyták abba a munkát. Gyakorlatilag életük végéig a településért, helyi a kulturális életért, a közösségért dolgoztak.

Pongó Bertalanné Balogh Mária 2003. január 5-én hunyt el. Halála Berti bácsit komolyan megviselte. Nem véletlen, hogy 2004 decemberében egy fontos eseményre került sor a Községi Könyvtárban. "2004 karácsonyára látott napvilágot Pongó Bertalan szomorúan szép verseskötete Napló Veled-Nélküled címmel. A közel kétszáz oldalas kiadvány a feleségével és egyben hű munkatársával eltöltött fél évszázadnyi idő lírai foglalata." Nagy László így írt erről: "Akkoriban lelki vigasznak szántuk Berti bácsinak a kötetet. Tóth László barátommal mintegy ötszáz verset olvastunk, majd magam szerkesztettem, ő a nyomdai előkészítést végezve 250 verset fűztünk csokorba, 2004 karácsonyán megjelentetve a kötetet. A könyv tematikus ciklusokból állt, Pongó Bertalannal együtt akkor így láttuk jónak. Nélküle sokkal nehezebbnek tűnt a megoldás. Sok-sok kísérlet, megannyi értelmezés, elemzés után jutottam el a látszólag legegyszerűbbhöz; elmondani saját vallomásomat, kronológiában szedve pedig átnyújtani Pongó Bertalan verseit. Esztendőről esztendőre egyet-egyet kiválogatva fölmutatni a vele történteket, lelkiállapotát, véleményét, nézeteit. A »versben bujdosó« embert. 1946 és 2004 között - sajnos nem minden esztendőt őrzött vers - több mint 40 költemény (a válogatás válogatása) gyűlt össze bemutatásra. Hiányérzetem természetesen van, maradt. Csak a szándék, a tiszteletadás szolgálhat bocsánatul a hiányokért. Meg a lehetőségek hiánya. Ötszáz verset nem volt módom közzétenni. Így hát marad a kíváncsisággal, s ki-ki saját tapasztalatával, ismeretével kiegészített Pongó-kép." 

Berti bácsi "folyamatosan új ötletekkel kápráztatta el környezetét. Fölsorolni is sok lenne azokat a javaslatokat, amelyek elképzelései alapján valósultak meg. Felesége hű társként mindig ott állt mellette, és segítette a helytörténeti munkát. Sajnos, 2002 szeptemberétől Pongó Bertalannén betegsége egyre jobban előre haladt. A kórházi ápolás sem segített rajta; 2003 januárjában elhunyt. Nagyszénáson, szüleinek családi sírjába temették. Pongó Bertalant megviselte a gyász, megviselte az elmúlás gondolata. Mint annyiszor, most is talpra állt, és nagy energiával folytatta a korábban elkezdett iratok, fényképek, versek rendezését. [...] Ő azonban ez idáig csak saját magának írt. Környezete alig tudott arról, hogy esténként a táj szépségétől ihletve, vagy érzelmeitől átitatva gondolatait rímbe szedve papírra vet. 2004 tavaszán rám bízta féltve őrzött titkát, rám bízta az összes versét, hogy számítógépre rögzítve mentsük meg a megsárgult papíron elhalványult írású verseket. Innen már csak egy lépés volt a versek rendezése, szerkesztése és kiadása. Szintén kedves tanítványa: Nagy László barátom körültekintő munkájának és a könyvkiadás anyagi támogatóinak köszönhetően 2004 karácsonyára elkészült Pongó Bertalan válogatott verseit tartalmazó könyve. 77. születésnapján a szerző meghitt környezetben, a község vezetőinek jelenlétében mutatta be a Veled-Nélküled című kötetét. A korlátozott számú könyv méltó emléket állít Pongó Bertalannénak, aki már nem érhette meg, hogy férjének versei nyomtatásban is megjelenjenek." A kötet átadására 2004. december 21-én került sor a Nagyközségi Könyvtár olvasótermében.  

Pongó Bertalan 2007. június 2-án, négy nappal Kiss Imre halála után hunyt el,

A mai könyvtárépületen (5932. Gádoros, Iskola utca 19.) belül található a Pongó Emlékszoba, ami 2008 szeptemberében - a Falunapon - került átadásra a Pongó-házaspár pedagógiai és helytörténeti munkásságának tiszteletére. A szoba úgy került kialakításra, hogy hűen tükrözze Pongó Bertalan és felesége, Balogh Mária (Marika néni) széles érdeklődési körét, amelyben többek között az irodalom, a történelem, a helytörténet, a népművészet, a zene, a hon- és világismeret is helyet kapott. Igyekeztünk azonban megóvni az őket jellemző zárkózottságot és egyszerűséget. A tárlatban így elsősorban a sok-sok összegyűjtött személyes emlék egy kis szeletkéjét tekinthetik meg az érdeklődők. Az Emlékszobában található dokumentumok, kéz- és gépiratok, fényképek, Berti bácsi pénz- és bélyeggyűjteménye, levelezése, számos kutatási anyaga, könyvei, Marika néni hímzései, illetve a kiállított műtárgyak és egyéb berendezési tárgyak muzeális értékek, e mellett a kulturális közvagyon és a Helytörténeti Gyűjtemény részét is képezik. A Pongó-hagyaték ránk maradt részét bemutató állandó kiállítás könyvtárosi felügyelet mellett ingyenesen megtekinthető a Nagyközségi Könyvtár, Információs és Közösségi Hely nyitvatartási idejében.

Pongó Bertalan munkájának elismeréseként Gádoros Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete részére 1999. október 2-án a "Gádorosért" kitüntető címet adományozta. Néhány évvel később, 2006. június 14-én pedig Uppony Község Önkormányzatának Képviselő-testületétől Berti bácsi megkapta a diszpolgári címet is, melyet hű feleségének, Pongó Bertalanné Balogh Máriának is posztumusz odaítéltek ugyanezen a napon.

Felhasznált és idézett források:

• Pongó Bertalanról részletes és gazdag életrajzi adatokat közölt Tóth László a Gádorosi Füzetek 8. kötetében olvasható megemlékezésében (ld. 5-19. oldal), Pongó Bertalanné Balogh Mária életéről pedig Koszorús Oszkár írt hiteles tanulmányt, ami a Gádorosi Füzetek 6. kötetében jelent meg (Ld. 61-64. oldal). - Vö. MUHEL GÁBOR: A gádorosi Községi Könyvtár története. In. GÁDOROSI FÜZETEK 14.(Írta és szerkesztette: Muhel Gábor.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2020. 73-76. ; MUHEL GÁBOR: A Művelődési Ház története. In. GÁDOROSI FÜZETEK 15. .(Írta és szerkesztette: Muhel Gábor.) Gádoros Nagyközség Önkormányzata. Gádoros. 2021. 106.
• Valaki elment... (Pongó Bertalanné Balogh Mária emlékére.) = Gádorosi Híradó, 2003/2. szám 4. old.
• PONGÓ BERTALAN: Iskolai élet Gádoroson 1945-1964. In. GÁDOROSI FÜZETEK 9. Községtörténeti írások. /szerk.: Bárány Ferenc-G. Vass István-Tóth László./ Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2008. 50.)
• KOSZORÚS OSZKÁR: Arcképek Gádoros múltjából (Pongó Bertalanné Balogh Mária). In. GÁDOROSI FÜZETEK 6. (szerk. Bárány Ferenc-Pongó Bertalan.) Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2005. 61. - Ld. még: Nagy László előszava a Napló Veled-Nélküled című verseskötethez. In. PONGÓ BERTALAN: Napló Veled-Nélküled. (szerk. Nagy László-Tóth László.) Magánkiadás. Gádoros. 2004. 5.
• NAGY LÁSZLÓ: Számvetés: Gondolatok Pongó Bertalan válogatott versei elé. In. GÁDOROSI FÜZETEK 12. Gádoros történetéhez. (szerk. Bárány Ferenc-Tóth László.) Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2012. 11-12.
• TÓTH LÁSZLÓ: Emlékezés Pongó Bertalanra. In. GÁDOROSI FÜZETEK 8. Adalékok Gádoros történetéhez. (szerk. Bárány Ferenc-G. Vass István.) Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2007. 15.
• A Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár hivatalos honlapja. ("Helytörténeti Gyűjtemény") = https://gadorosikonyvtar.webnode.hu/helytorteneti-gyujtemeny

További képek a Pongó Emlékszobáról és a Kiss Imre Emlékszobáról az intézményi képeknél, vagy közvetlenül IDE KATTINTVA tekinthetők meg. 

KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSUNK:

- 15 éve hunyt el Kiss Imre és Pongó Bertalan. = A Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár hivatalos honlapja. (Helytörténeti Gyűjtemény --> Cikkek, írások) - Az írás elektronikusan lapozható formátumban közvetlenül is elérhető erre a linkre kattintva.

KAPCSOLÓDÓ FACEBOOK-BEJEGYZÉS:

- 2022. április 14-én 14 órakor a család jelenlétében átadásra került a könyvtár épületében Kiss Imre emlékszobája. - (Bejegyzés dátuma: 2022. április 19.)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

- CSETE Ilona: Emlékszobát kapott Gádoros egykori népművelője. = Beol.hu (Békés Megyei Hírportál) - 2022. 07. 17. = https://www.beol.hu/helyi-kozelet/2022/07/emlekszobat-kapott-gadoros-egykori-nepmuveloje-2?fbclid=IwAR0wfu4ZyZDFjgWmyovq7Ij8SnsziQhCzT0MJTgWUuDKaPot8MeZVhUaI88

<-- Vissza az előző oldalra