Az 1848-49-es szabadságharc és Bánfalva
Kezdőlap --> Helytörténeti Gyűjtemény --> Cikkek, írások --> Az 1848-49-es szabadságharc és Bánfalva
Az 1848-49-es szabadságharc és Bánfalva
1848. március 15-éről - általában
1848. március 15-én - az európai forradalmi hullám részeként - Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival ("szabadság, egyenlőség, testvériség"). Megszületett a modern parlamentáris Magyarország, és megkezdődött a szabadságharchoz vezető folyamat, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
A magyar törvényhozás 1927. november 25-én először avatta nemzeti ünneppé az 1848-1849-es szabadságharchoz vezető 1848. március 15-ei forradalom napját. Ezen a napon fogadta el a magyar felsőház is azt a törvényjavaslatot, mely március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánításáról és Kossuth Lajos emlékének megörökítéséről rendelkezett. A nemzeti ünnepről szóló jogszabályt az 1927. évi XXXI., illetve a Kossuth emlékét megörökítőt pedig az az évi XXXII. törvénycikkelyben rögzítették. (Március 15-e 1928-ban vált hivatalos keretek közt megtartott nemzeti megemlékezéssé.)
Ennek következtében az 1928. esztendőben március 15-e 80. évfordulójára már állami keretek között rendezett ünnepséggel (is) készülhettek. A kommunisták az 1950-es években eltörölték, mivel az 1956-os forradalom több ponton felelevenítette 1848 eszméit. Később újra visszaállították a szigorúan meghatározott keretek közti megünneplését. Természetesen mindezt megelőzően is nemzeti ünnepnek tekintették március 15-ét, s évfordulójáról "nem hivatalosan" rendszeresen meg is emlékeztek az alulról szerveződő polgári, ifjúsági társaságokban, függetlenségi körökben.
Az 1848-as forradalomhoz hagyományosan Petőfi Sándor költeménye, a Nemzeti dal kapcsolódik. A vers az 1848-49-es forradalom és szabadságharc máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása. Petőfi a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta. Eredetileg arra a népgyűlésre szánta, melyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság, ám a bécsi forradalom hírére felgyorsultak az események. Először 15-én Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta fel a verset. A vers kezdősorát a hagyomány szerint Szikra Ferenc hatására változtatta meg: amikor ugyanis Szikra meglátta az eredeti kezdősort (eredetileg: "Rajta magyar, hí a haza!") megjegyezte Petőfinek, hogy: "Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!" Petőfi megfogadta a tanácsot és átírta a sort.
A Nemzeti dal és a 12 pont volt a két első dokumentum, amit a szabad sajtó kinyomtatott az elfoglalt Landerer-nyomdában. (Érdekesség, hogy Petőfi a nyomdába elfelejtette magával vinni a kéziratot, ezért emlékezetből diktálta le a szöveget.) Ezt követően a versből több ezer példányt osztottak szét a nép között. A Pesti Hírlap 1848. március 17-i számában megjelent tudósítás szerint a nyomda előtt közösen szavalta el a nép a Nemzeti dal szövegét.
Az 1848-49-es szabadságharc és Bánfalva
Az 1848. március 15-i pesti forradalom híre lassan eljutott a korabeli Bánfalvára is. A megyei eseményekről Orosházáról szerzett tudomást a falu népe.
A fővárosból érkező hírek hatására május 3-ára az alispán megyei közgyűlést hívatott össze, melyen kihirdették a márciusi törvényeket, megkezdték a megye közhivatali rendszer átszervezését, majd kialakították az országgyűlési választókerületeket. Ennek megfelelően a megye négy nagy városa - Gyula, Békés, Csaba és Szarvas - 1-1 képviselőt választhatott. Békés megye községeit két választókerületbe osztották. Az orosházi választókerületbe tartozott Bánfalva is. A megyei állandó bizottmányba minden helyiségből annyi tagot választottak, ahány ezer lakosa volt - így Orosháza 12, Bánfalva pedig 1 főt delegálhatott.
Május végén sorozás volt Orosházán, ahol a bánfalvai sorkötelesek is részt vettek. Megkezdődött az önkéntesek toborzása is.
A bánfalviak szabadságharcban való részvételéről kevés hiteles adatunk van:
- Orosháza történetének Bánfalvára vonatkozó részei;
- A bánfalvai képviselő testület néhány jelentése;
- Alispáni és főszolgabírói jegyzőkönyvek bánfalvai utalásai;
- A Békés Megyei Levéltár (Gyula) Védbizottmányi jegyzőkönyve;
- A Csongrád Megye Évszázadai című mű (334. és 337. oldal).
Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. szeptember 26-án kiadott 441. sz. rendelete az országgyűlés által megszavazott 169 611 újoncból az első negyedrésznyi létszám kiállítását rendelte el. Ennek értelmében minden településnek, minden 127. lakosa után 2-2 újoncot kellet hadba állítani. Ez országos véderő-állítási norma volt. Minden újonc 20 forint zsold előleget kapott.
1848. október 26-i Gyulai Honvédelmi Bizottmányi jelentése kimutatást közölt a Vásárhelyre szállított újoncokról: Orosházáról 154 fő, Bánfalváról (Gádoros) 20 fő, Nagy és Kisszénásról 19 fő állt be honvédnek, akiket a 30. honvédzászlóaljhoz Vásárhelyre kellett irányítani. Ők 48 óra alatt Szegedről Nagybecskerekre, Kiss Ernő tábornok táborába mentek. Sajnos a 20 fős csoport névsora a mai napig ismeretlen.
1849-ben a katonai helyzet erősítéséhez nemcsak sorkatonai erőket, hanem toborzott önkéntes, úgynevezett "szabadcsapatokat" is szerveztek. Január 9-én a Megyei Állandó Bizottmány határozott szabadcsapatok felállításáról, mely településenként határozta meg a kiállítandó kereteket. A határozat Bánfalvára 6 fő állítását rótta ki.
A harmadik negyedévi, 1849. májusi behívásoknál Békés megye lakói létszáma alapján 637 fő újonc behívását írta elő. A megye településeinek minden 246 lakosa után 1-1 főt kellett kiállítani: Orosháza és Szentetornya 40, Szénás 6, Bánfalva 5 fő kiállítására köteleztetett.
Eddig ismereteink szerint, egy 1849. október végi körözőlevél alapján összesen 18 fő névsora ismert, de a fentiek szerint a községből 31 fő katonai szolgálata valószínűsíthető.
1849. június 30-án készült az az irat, amely arról szól, hogy megyénkben is a sebesült és rokkant honvédek megsegítésére pénzadományokat is gyűjtöttek. Az irat szerint Bánfalva népe 22 forint 46 krajcárt, Szénás pedig 14 forint 30 krajcárt gyűjtött e nemes és hazafias ügyre. Bármilyen is kis lélekszámú ekkor még az alig 22 éve újra alapított Bánfalva, s akármilyen főbb közlekedési utaktól félreeső helyen feküdt is - Bánfalváról is útra keltek az önkéntes jelentkezők, hogy a honvéd hadsereg soraiba álljanak.
Arról, hogy ténylegesen hány helyi férfi harcolt a szabadságharc idején, pontos adat nincs, mivel a szabadságharc bukását követő megtorlás miatt nem maradt fenn erről feljegyzés. Kivételt képez az a hivatalos leirat, mely a község elöljáróságához érkezett 1849. október 17-i keltezéssel:
...."A volt magyar forradalmi tábornál szolgált, s Bánfalvára menekült - részint tiszt, részint közegyénekről tett bejelentés következtében keressük az alábbi személyeket:
1./ Báró Rudnyánszky Gyula honvédtiszt - utazó levéllel
2./ Molitorisz Sámuel honvédtiszt - utazó levéllel
3./ Sneller Ferenc honvédtiszt - utazó levéllel
4./ Madaras József honvédtiszt - utazó levéllel
5./ Hegedűs Pál közegyén - utazó levél nélkül
6./ Zvolenszky István közegyén - utazó levél nélkül
7./ Zsiga István közegyén - utazó levél nélkül
8./ Darók József közegyén - utazó levél nélkül
9./ Erdeti Márton közegyén - utazó levél nélkül
10./ B. Horváth Adrás közegyén - utazó levél nélkül
11./ Juhász Mihály közegyén - utazó levél nélkül
12./ Jónás János közegyén - utazó levél nélkül
13./ Ifj. Molnár János közegyén - utazó levél nélkül
14./ Fehér Gábor közegyén - utazó levél nélkül
15./ Szathmáry Károly közegyén - utazó levél nélkül
16./ Ifj. Komjáti István közegyén - utazó levél nélkül
17./ Török Sándor közegyén - utazó levél nélkül
18./ Soós János közegyén - utazó levél nélkül
valamint Zomboy János haszonbérlő csárdájánál a volt Forradalmi Álladalom részére megvett egy boglya feljelentése is sikerült.
Bánfalván 17. október 1849."
Fentieken kívül a szabadságharc idejéről az alábbi falutörténeti adatokat találhatjuk Békés Vármegye Levéltárának irataiban:
Az 1848-49. évi szabadságharc mozgalmai Bánfalvát csak abban az értelemben érintették, hogy innen is mentek el a haza védelmére honvédek, s nemcsak a zsellér lakosságból. (A földesúr fia báró Rudnyánszky Gyula és az evangélikus lelkész testvére Molitórisz Sámuel is hadba vonult.)
Bánfalván és környékén nem volt, és nem is lehetett bármilyen hadi esemény, és később sem volt, soha, ami az országos dolgokba kapcsolódott volna. Ennek oka, hogy a község és körzete távol esett minden fő útvonaltól. A török uralomban a környékünkön Gyula vára és környék volt a központ. Ez időszak főbb stratégiai útjai Gyula-Szarvas-Szolnok, a másik irányban Gyula-Békéscsaba-Szeged, míg 1848-49-ben Szolnok-Arad, Gyula-Arad a főútvonal. Bánfalva tehát kiesett a fő közlekedési irányból, s nem volt kitéve harci eseményeknek, izgalmaknak, mint a főútvonalak melletti községek lakossága.
A világosi fegyverletételt követő rémuralom kezdetén, már október havában Haynau vérebei szimatolnak a "nemes vad" után, keresik a bujdosó honvédeket, akik a magyar szabadságharc ügyét magukénak vallották, fegyvert fogtak és védték a hazát. Ekkor érkezett (1849. október 17-i keltezéssel) az első utasítás az elöljárósághoz, hogy az üldöztetés, megtorlás elől menekülő tiszteket, honvédeket adják ki, s jelentsék fel mindazokat, akik 1848-49-ben a harcokban vagy a közéletben részt vettek. Az elnyomás korszaka, Haynau rémuralma, majd az ezt követő Bach-korszak szünet nélkül jelentést követelt arról, hogy bujdosó honvédet nem sikerült-e a községben valamilyen módon elfogni. (A fentebb közölt névsorban szereplők sorsáról, közelebbit nem sikerült megtudni, de elfogatásukra nem került sor.) Ugyanakkor az elöljáróság jelentése szerint "az orosz cári hadsereg számára Bánfalváról semminemű szolgálatok nem tétettek." Megküldték mellékelt jegyzékben azt is, hogy "a Nagyságos Földesuraság híre és tudta nélkül ez ideig az eddiginél eldaraboltan eladott háztelkeken kívül, Bánfalván semmi nemű kincstári javak idegen kézre nem kerültek."
A Kossuth család és Gádoros kapcsolata
Az 1848-49-es szabadságharc vezéregyéniségének, Kossuth Lajosnak és családjának van egy jelentős falutörténeti kapcsolata is. Ez többek között azért is érdekes, mert nem sok település vallhatja büszkén, hogy lakossága körében élt és a temetőjében pihen a Kossuth család egyik tagja. Sokan talán még ma sem tudják, hogy 1938-tól 1977-ben bekövetkezett haláláig, 39 évig itt élt, s a gádorosi új-temetőben nyugszik - udvardi Kossuth Lászlóné, született Holtzer Hedvig - a közismert "Kossuth néni", akinek férje Kossuth Gábor unokája volt, s a Kossuth családnak ahhoz az ágához tartozott, amely Világos után tragikusan szakadt ketté.
Mivel a Kossuth névvel az osztrák rémuralom idején büntetlenül élni nem lehetett Magyarországon, Kossuth Gábor - maga és utódai számára - a család vezetéknevét 1850. június 15-én osztrák belügyminiszteri engedéllyel, az előnévből formálva a családi nevet Kossuth-ról Udvardira változtatta. (A nevet csak az önkényuralom megszűnése után változtatták vissza Kossuthra.) Ez a magyarázata annak, hogy Gádoroson egyrészt Kossuth néninek, másrészt Udvardy néninek nevezték, s a temetőben állított sírkereszten is Udvardi Lászlóné néven szerepel, jóllehet Hedvig nénit az udvardi Kossuth Lászlóné teljes név illeti meg. Mindezeket azok a hivatalos okmányok is bizonyítják, amelyeket Kossuth-néni halála előtt, mintegy 15-20 évvel a Monoki Kossuth Lajos Emlékmúzeum Igazgatójának, Zsuffa Gyulának küldött el megőrzésre.
Elmondható tehát, hogy a gádorosi temetőben immár két történelmi nevet viselő személyiség is nyugszik: neczpáli Justh Zsigmond és udvardi Kossuth Lászlóné. Emléküket őrizze kegyelet, s az utódok méltó tisztelete.
A Gádor-emlékmű annak a 18 gádorosinak állít emléket, akik részt vettek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiben. Az emlékmű 1999 óta áll a dr. Hidasi László parkban. Bár a szabadságharc idején Gádorost még Bánfalvának hívták, a mű megalkotásakor a régészeti leletek alapján már tudható volt, hogy Árpád-kori településünk temploma rendelkezett egy sajátos előtérrel, a gádorral, amiről a nevét is kapta. A Gádor-emlékművet, Tóth Béla szobrászművész alkotását 1999. március 15-én avatták fel Gádoros központjában.
Felhasznált online források március 15-éről általában:
- Emlékezzünk együtt a hősökre! ("A haza minden előtt") = https://marcius15.kormany.hu/az-unneprol
- FABÓ Edit: Először lett március 15-e államilag elismert nemzeti ünnep. Magyarságkutató Intézet honlapja. 2020. 11. 25. = https://mki.gov.hu/hu/evfordulok/eloszor-lett-marcius-15-e-allamilag-elismert-nemzeti-unnep
- Országos Széchenyi Könyvtár honlapja. (Jeles napok - Március 15.) = https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/az_184849es_forradalom_es_szabadsagharc_evforduloja__a_magyar_sajto_napja__a_magyar_koztarsasag_nemzeti_unnepe
- 1848-49-es forradalom és szabadságharc. = Wikipédia, a szabad enciklopédia. = https://hu.wikipedia.org
Cikkek, írások az 1848-49-es szabadságharc és Bánfalva, illetve a Kossuth család és Gádoros kapcsolatához:
- KORBELY György: Kossuth néni síremléke Gádoroson. = Gádorosi Híradó, 1999/4. szám 4. oldal
- PONGÓ Bertalan: Gádoros története 1848-1850-ig (1. rész). = Gádorosi Híradó, 1997/1. szám 1-2. oldal
- PONGÓ Bertalan: Gádoros története 1848-1850-ig (2. rész). = Gádorosi Híradó, 1997/2. szám 1. oldal
- PONGÓ Bertalan: A gádorosiak is emlékeznek. = Gádorosi Híradó, 1999/3. szám 1. oldal
- PONGÓ Bertalan: Gádorosi Füzetek 3. - Az őskortól, az Árpád-kori Gádorostól az újratelepített Gádorosig. (szerk. Bárány Ferenc és Pongó Bertalan.) Kiadja: Gádoros Nagyközség Polgármesteri Hivatala. Gádoros. 2002.) 58-61.